mert

Igazából... tudomtudom, ez nem pont olyan szövegű szám, ami illik most a bejegyzésemhez, de na. Viszont dallamilag (WTF?!) olyan, ami ideillik.

Csalódás, édes kis utálat... ( oh, lehet h egy kicsit mégis passzol x"D) A lényeg... hogy ma illetve tnap két emberbe csalódtam, de rohadtul. Az egyikhez már nem fűzök semmit, mert minek? Háromszor vert át, buta Miya pedig elhitte neki, holott tudta, hogy ugyan, kamu. De nem baj. Miya naiv. Ezt sajnos sokan ki is használják, hurrá (Y)

~ Pénteken volt itt a városba egy kis buli... bevallom, hogy szerettem volna Vele találkozni, így rá is írtam mesenen, hogy jönne-e... de mintha süket fülekre talált volna. Kérdésre kérdés volt a válasz... utána semmi. Nekem meg mennem kellett... végig őt figyeltem, vajon jön-e, vagy a telefonomat, hogy jelez-e, hogy mi lesz. Semmi. Miya megint hoppon, de itt be is telt nála a pohár. Nagyon. Ennyi volt az, hogy kaptam az édes smseket, bókokat msnen, mert most kábé le sem vagyok szarva. Így minek rágjam magam? Én nem fogok ráírni, elegem van abból, hogy amit ígér, csak üres szavak. (U) Köszi, hogy megint ezt érezhettem. Igazán jól esett =))

~ És akkor a másik. Kifogások halmaza. És ez akkor jön elő, mikor nem mersz igazat mondani valakinek, aki úgymond közel áll hozzád. De. Ez egy dolog... lehet, hogy félre értettük a dolgot, de... akkor is figyelek a szavaimra, és hogy mivel bántom meg azt, aki elvileg nagyon közeli ismerősöm, ugye? Na, ugye. Én konkrétan olyan vagyok, hogy előbb beszélek, utána gondolkozom... de... olykor-olykor figyelek, és próbálom úgy megválogatni a szavaimat, hogy az NE fájjon SENKINEK. Ha ez megvan, utána nincs szükség magyarázkodásra.

Miya~