Van egy szám, amit még az öcsém mutatott. Egy PS3 játék introja. Jó játék lehet, nekem tetszik... a zenéje pedig... szép. Egész nap azt hallgatom, meg tegnap is szinte csak az ment. Nem lehet megunni, de egy idő után az ember kellőképp bedepizik tőle. És ez alól én sem vagyok ugyebár kivétel. Nem depi, lelkizés. Inkább... hogy mi a különbség a kettő között, gőzöm sincs, csak érzem, hogy van.
A tegnap estét végig pörögtem, mert vagy 3 emberrel írtam... volt köztük happy és kevésbé happy. Hát, a kevésbé happyn sírtam, mert pont passzolt hozzá ez a zene. Mondhatni, hogy mikor délután aludtam, ugye ez szólt közbe, és az alapján jutott eszembe a történethez 1-2 dolog... elképzeltem rá, és frankón passzolt hozzá. Nem pörögtem, mint kellett volna... de nem baj...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése