τ.α.ι.σ.и.

hm... kezdjük az elején. nem lenne semmi bajom, ha magamtól keltem volna fel. de nem. á, hát hova már?! az ősök hazajöttek öcsém meccséről, és akkor már ordítozni kell a szobám előtt, hogy még véletlen se aludjak sokáig... köszi! de téll! oké, hogy 11:20, meg minden, de könyörgöm... ha tnap hagytak, most mért nem? hah, na mind1. 1éni szoc.probléma, tom...

apa ilyenkor túlpörgött, miya hisztis, és a kettő nem passzol össze. nagyon nem. minden szarért újfent morgok, és mikor bejött, hogy agyon molesztáljon, naná, hogy morogtam. plusz kerestem azt a qrva füzetem, és bele került egy aprócska jelző... apám levágta, hogyha már így beszélek, yobb, ha békén hagynak. rem így lesz egész nap.

kínozhatnékom, és gyilkolhatnékom van, ami azt jelenti, hogy 1. qrvára nincs yo kedvem; 2. ilyen ficit fogok írni... lehet, folytatom vagy a Fájdalmast, vagy a Whisperst... vagy egyiket sem... pf, leszarom...

ya, még egy kis plusz, ami feldobja a napom...
nem tudom, mit csináltam a tnap este, de megint lelkifurkám van... ez csak dob a kedvemen, de... rem f.f. h majd közlöd velem, ha én csináltam megint valamit...

és hogy még jobb legyen - még ennél is -, az egyetlen és drága öcsém szórakozik a nettel. ami még nem is érdekelne, de mivel tanulok, igenis kell néha valamiért. csak ő ezt NEM képes felfogni a cseppnyi eszével. a mai veszekedés is megvolt, megint felhúztam az agyam, és szerintem ez nem az utolsó volt. "tanulnia kell, minek neki net?" pont ezért, baszd ki. na yo, lelövöm magam, mert kezd elegem lenni mindenkiből...

oké, miya kikapcsol...