Van, és még sem jó.

Mondom ezt most, aztán ki tudja, lehet, hogy mégis tetszeni fog, csak épp elindulni nehéz.

Bár nem csak most nem tetszett már az elején, hanem akkor sem, mikor talán... mh, egy féléve anyám felhozta, hogy mehetnék az OLK-ba. Már akkor húztam rá a számat, mert valljuk be, 12 órán keresztül nem épp egy álom munka a küldemények szétszortírozása. Akkor még elhessegettem, és szerencsére anyám nem is erőszakoskodott, de most már rohadtul nincs visszaút.

Az utazás pusztán pár ezer forintba fog csak fájni, a céges busz felvesz-letesz az állomáson, ennyivel jó, hogy nem kell 40 ropit kifizetni a kurva bérletre, mégis... annak ellenére, hogy tiszta, bejelentett állás, mert hát Posta :D minden porcikám irtózik tőle, és sokkal szívesebben foglalkoznék hülyébbnél hülyébb emberekkel eladói munkakörben, mint ezt csinálni. De anyámnak ezt nem mondhatom, mert hát hova már :D csinálni kell, nincs mese. Részben nyugtat, hogy lesz pénzem, emberek között leszek, és hah, le is fogok adni pár kilót,ez biztos. De még sem tudok úgy a munkára gondolni, hogy ne kerülgessen a sírás, és emiatt nem ígérkezik egyáltalán jónak...