Munka, koncert, munka, KONCERT.

Ezt már csak így lehet kibírni, no :D

A kezdeti félelmemnek ugyan idő kellett, hogy eltűnjön a munkával kapcsolatosan, és bár még mindig azt mondom, hogy nem egy álom munka, de több jó oldala is van.

Az első például, ha nem lenne ez a meló sem, nem tudnék kimenni Londonba decemberben, hogy tomboljak egyet a SuG koncertre. A második ebből adódóan összevetve a pénz. Persze, most még nehéz,mert hirtelen sok mindenre kell költeni, közbejött ez-az, de majd valamikor helyre állok, és nem lesz gond. A harmadik, hogy fogytam. Na, nem olyan sokat, legalábbis szerintem, de a szülők szerint mégis, szóval ezt rakjam össze. Van még egy s más, de ami tetszik, hogy belátok a postai küldemények dolgai mögé. Miken mennek a csomagok, levelek keresztül, és hogy miként jut el házhoz. Szóval érdekes.

Ami pedig a koncerteket illeti, hát első körben irány majd Miyavi, amire csak megkaptam az egy nap szabimat, de nehéz szülés volt, hehe. Nincs VIP, nincs min aggodalmaskodni, jou lesz. Majd jön a december, ahol irány London, SuG, VIP és közösködés Takeruval, hahaha. A GazettE után ez is egy valóra vált álom lesz, de addig még ki kell bírni, ami nagyon nehezen megy!! 

Van, és még sem jó.

Mondom ezt most, aztán ki tudja, lehet, hogy mégis tetszeni fog, csak épp elindulni nehéz.

Bár nem csak most nem tetszett már az elején, hanem akkor sem, mikor talán... mh, egy féléve anyám felhozta, hogy mehetnék az OLK-ba. Már akkor húztam rá a számat, mert valljuk be, 12 órán keresztül nem épp egy álom munka a küldemények szétszortírozása. Akkor még elhessegettem, és szerencsére anyám nem is erőszakoskodott, de most már rohadtul nincs visszaút.

Az utazás pusztán pár ezer forintba fog csak fájni, a céges busz felvesz-letesz az állomáson, ennyivel jó, hogy nem kell 40 ropit kifizetni a kurva bérletre, mégis... annak ellenére, hogy tiszta, bejelentett állás, mert hát Posta :D minden porcikám irtózik tőle, és sokkal szívesebben foglalkoznék hülyébbnél hülyébb emberekkel eladói munkakörben, mint ezt csinálni. De anyámnak ezt nem mondhatom, mert hát hova már :D csinálni kell, nincs mese. Részben nyugtat, hogy lesz pénzem, emberek között leszek, és hah, le is fogok adni pár kilót,ez biztos. De még sem tudok úgy a munkára gondolni, hogy ne kerülgessen a sírás, és emiatt nem ígérkezik egyáltalán jónak...

Huh.

Hát elég rég nem jártam erre, de ha most már megtettem, egy dizi váltás már kijárt :D

Annyi, de annyi minden kavarog bennem így mindennel kapcsolatosan, hogy nagyon sok xD Addig minden szép és jó, mikor dolgozni jársz. Emberek között vagy, és nem otthon tunyulsz, ahol kínodban már konkrétan semmit, de tényleg semmi olyat nem tudsz csinálni, ami valamire jó is lenne.
A december végét úgy zártam, hogy de jó, márciustól is tudok majd dolgozni, és ez  tényleg olyan jó kedvet adott, amit még itthon is megjegyeztek. Ám de ez így túlontúl egyszerű lett volna, elvégre rólam van szó. Január végén az üzlet bezárt, wohooo, Miya hoppon maradt, és megint kezdődik minden előröl, de ám ez sem könnyű.

Ilyen felsőfokú végzettség, olyan felsőfokú végzettség, plusz a tapasztalat, mert ám egy sima irodai melóhoz ezek elengedhetetlenek. Elvégre, aki nem végzett fősulit, az nem tud iktatni, fénymásolni és telefonálni :O Oh, fuck, mik vannak :O

Na, mindegy, úgyhogy jönnek a miya-féle hullámok, amiket rohadtul gyűlölök, és próbálok én kilábalni ezekből, de ilyen feltételekkel sajnos nem olyan egyszerű a dolog... Akarok dolgozni, kell a pénz, hogy kimozduljak, de hát... valamit csak hoz már a jövő.