Ez olyan Miya~

"Nemcsak hogy nem találod a helyed a világban, de nem is keresed, nem mered magad odaadni senkinek és semminek, a kártyaváradban játszod a királyfit. De nehogy azt hidd, hogy nem lát rajtad át mindenki." /Gerlóczy Márton/

Ott leszünk ♥

Ott leszünk ♥
♥ o9.27 ♥

2014. május 24., szombat

Ami Neki fáj, az nekem is.

Furcsa dolog az egész, de most tényleg így van. Ahogy egyre nagyobb lett, úgy lettem én is egyre büszkébb az öcsémre, mert van miért.

~ Ahogy gitározik, és átéléssel. Minden alkalommal, mikor a szomszéd szobában játszik, lehalkítok mindent, csak hogy halljam, ahogy penget, és akarva-akaratlanul mosolyra húzódik a szám.

~ Ahogy focizik. Most bár kimaradt neki elég sok idő, de akkor is büszke vagyok emiatt is rá, mert látom rajta, hogy akarja, és egyre jobb benne.

~ Tanulmányok. Meglehet, másnak stréber, de én tudom, hogy nem az, és az egyáltalán nem gond, hogy konkrét elképzelései vannak a jövőben. Ahogy a szalagavatóján jött, és csináljunk közös képeket; mikor a ballagása volt, és... Igen, Ő az ÉN öcsém, és mondjon bárki bármit, igenis büszke vagyok rá.

Egyre több mindent beszélünk meg. Van, hogyha valami bántja, jön, és magától mondja el, ez pedig jól esik. Bár néha kicsit érzéketlen, de ma kiderült, hogy nem az. Hogy igenis instabil lelkileg, és bár erről én "nem tudok", csak anya, de... fáj. Fáj, hogy ennyire játszanak vele, és hogy ő is ennyire kis vak, ennyire mafla, hogy megy, mikor nem kellene. Tehetetlen vagyok, nem tudom, mit kellene csinálnom, hogy neki jobb legyen. Ami neki fáj, az nekem is, és haraggal, dühvel tölt el.

Sokan csak a pasikat szidják, hogy ilyen szemetek, olyan bunkó faszok, de nem. A nők egy fokkal sem jobbak, sőt, ha lehet, még rosszabbak, aljasabbak, sunyibbak. Tudom, a saját nemem ellen beszélek, de így van, ez ma is bebizonyosodott.

Tudom, hogy a sírás neki talán az önbizalmát rombolta, de... emiatt nem kell. Ez a normális reakció arra, ami történt, és az én szememben emiatt, hogy sír előttem, anya előtt, nem kevesebb, nem gyengébb. Nem, az én öcsém egyáltalán nem gyenge, pont ellenkezőleg...

Őszintén szólva én nála jobb testvért keresve sem találnék, nem is kívánhatnék, és csak reménykedem, hogy a kapcsolatunk mindig is ilyen jó marad. Mert ez jó. Bár veszekszünk néha, elküldjük egymást a picsába, de milyen testvérek nem csinálják ezt? Viszont ha kell, ott vagyunk a másiknak rögtön, és segítünk. Én azt hiszem, ez az igazi testvéri kapcsolat... És én szeretem ezt a kapcsolatot.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése