Hát, elég rúgás kellett ahhoz, hogy erre rájöjjek, most már remélem, hogy véglegesen. Én többet nem tudok elviselni, több nem megy. Mit csinálok rosszul? Mi az, ami nem jó? Újra és újra ezek a kérdések ötlenek fel bennem, de nem kérdezek, remélvén, hogy kapok választ a nélkül is, de nem. Nem kapok, és nem is fogok.
~ Nem vagyok lovas?
Nem, tényleg nem. Szép állatok, okosak, elismerésem, és nektek is, ameddig eljutottatok. De egy ilyen miatt ignoráltok? Egy ilyen miatt nem kellek, mert nincs lovam? Mert nem lovagolok,és nem tudok ódákat zengeni róluk. Valóban nem, nekem más a világom, de én hittem abban, hogy ez egy elvileg igaz barátságban nem számít. Nem számít, hogy valaki lovagol, valaki pedig a japán rock világában teljesül ki. Én arról tudnék nektek ódákat zengeni, mikor tudom, hogy hozzászólást nem várok, mert nem tudok mit. A lovakkal szintén ez a helyzet. Ja, hogy háromból kettő lovagol? ÉS? Attól még a harmadikat is figyelembe kellene venni... Szomorú, ha ez áll minden mögött.
~ Szégyelltek netán valami miatt?
Ha igen, szeretném tudni az okát, mi miatt. Nem vagyok szürkeség, és igenis felvállalom a stílust, amit elvileg képviselek. Piros-fekete haj? Igen, és? Ez vagyok én, nem tetszik? Szomorú, ha nem fogadtok el.
Igazából fura... öt perc SE kellene, hogy átgyere, vagy gyertek, ha épp együtt lovagoltok, de gondolom, egyikőtöknek sem jut eszébe, hogy meglátogassuk ezt a faszt itt két utcával arrébb. Tudjátok mit? Akkor sok boldogságot nektek, mert én ebből nem kérek. A szomorú már csak az, hogy akiknek valóban hiányoznék, akiknek valóban kellek, mint barát, mint Miya, vagy mint Kriszti... ők sok kilométerekre laknak tőlem, és nem tudom csak úgy meginvitálni őket estére, holott megtenném... Szomorú, amit csináltok, de talán a legszomorúbb, hogy álszenteskedtek, képmutatóak vagytok, mert a szemembe nem meritek mondani a dolgokat, holott biztos, hogy mikor együtt vagytok, feljövök én is témának. Ettől pedig hányok.
Megannyi dolgot fel tudnék még ellenetek sorolni, de a billentyűzetem nem ér annyit, hogy emiatt megint koptassam, mikor nektek leírtam levélben.
~ Nem vagyok lovas?
Nem, tényleg nem. Szép állatok, okosak, elismerésem, és nektek is, ameddig eljutottatok. De egy ilyen miatt ignoráltok? Egy ilyen miatt nem kellek, mert nincs lovam? Mert nem lovagolok,és nem tudok ódákat zengeni róluk. Valóban nem, nekem más a világom, de én hittem abban, hogy ez egy elvileg igaz barátságban nem számít. Nem számít, hogy valaki lovagol, valaki pedig a japán rock világában teljesül ki. Én arról tudnék nektek ódákat zengeni, mikor tudom, hogy hozzászólást nem várok, mert nem tudok mit. A lovakkal szintén ez a helyzet. Ja, hogy háromból kettő lovagol? ÉS? Attól még a harmadikat is figyelembe kellene venni... Szomorú, ha ez áll minden mögött.
~ Szégyelltek netán valami miatt?
Ha igen, szeretném tudni az okát, mi miatt. Nem vagyok szürkeség, és igenis felvállalom a stílust, amit elvileg képviselek. Piros-fekete haj? Igen, és? Ez vagyok én, nem tetszik? Szomorú, ha nem fogadtok el.
Igazából fura... öt perc SE kellene, hogy átgyere, vagy gyertek, ha épp együtt lovagoltok, de gondolom, egyikőtöknek sem jut eszébe, hogy meglátogassuk ezt a faszt itt két utcával arrébb. Tudjátok mit? Akkor sok boldogságot nektek, mert én ebből nem kérek. A szomorú már csak az, hogy akiknek valóban hiányoznék, akiknek valóban kellek, mint barát, mint Miya, vagy mint Kriszti... ők sok kilométerekre laknak tőlem, és nem tudom csak úgy meginvitálni őket estére, holott megtenném... Szomorú, amit csináltok, de talán a legszomorúbb, hogy álszenteskedtek, képmutatóak vagytok, mert a szemembe nem meritek mondani a dolgokat, holott biztos, hogy mikor együtt vagytok, feljövök én is témának. Ettől pedig hányok.
Megannyi dolgot fel tudnék még ellenetek sorolni, de a billentyűzetem nem ér annyit, hogy emiatt megint koptassam, mikor nektek leírtam levélben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése