Amennyire vártam, annyira vett vissza a kedvemből, ahogy odaértünk, de... akkor a mese kezdődik. : )
Elindultunk a tervezett reggel 6 óra helyett fél 7-kor, noha ez nem nagy csúszás volt. Az út odafelé jó volt, sokat nevettünk, tetszett. Az viszont kevésbé, hogy még Kecskemétre sem értünk be, már torlódott a sor, valahogy talán Nagykőröst, ha elhagytuk, és Katonatelepen voltunk... Egy rendőr irányított be minket a parkolóba, ami már akkor fura volt, mert a repülőtér nagyon messze volt még. Legalábbis gyalog. Az egyik katona mellett meg is álltunk, kérdeztük, hogy hogyan jutunk el így a reptérre, mire a felelet az volt, hogy busz fog elvinni minket oda. Oh, frappáns. Persze, hogy nem volt az. Amilyen jó volt az a szar "út", ahova vezettek minket, jó, hogy nem esett szét alattunk a kocsi.
Na, de a buszok. Az embertömeg persze gyűlt és gyűlt, és hiába jöttek sorban a buszok, a sok barma tolakodott, hogy minél előbb fent legyen. Nem mondhatnám jó kezdésnek, már csak azért sem, mert a szülőkhöz emiatt már alig lehetett hozzászólni, morogtak, idegesek voltak. De csak feljutottunk mi is a buszokra, és mint a heringek, úgy utaztunk. Nem volt kellemes, főleg, hogy levegőnk sem volt : D Sokat nem segítettek nekünk ezzel, tekintve, hogy a busz ugyanott rakott le, mintha kocsival mentünk volna. A maradék pár száz métert, amíg a parkolóból bejutunk a reptért területére, ugyanúgy le kellett sétálnunk, szóval jóformán ugyanott voltunk. A szülők morogtak, és már én is kezdtem nyűgös lenni.
Egész nap a tűzőnapon nem volt kellemes, mert naná, hogy napernyőt nem vittünk. Vizes törölköző fejre, hátra, nyakra, mikor hova, és így bírtuk csak ki, máshogy nem, de már délutánra is rendesen volt minden bajom. A programmal nem volt semmi gond, az tökéletes volt, gyönyörűek voltak a gépek is, imádtam.
Az utolsók az oroszok voltak, mindenki őket várta, mert eddig még nem voltak itt, és hát... mi is utánuk indultunk kifelé, ahogy a nép is. Ez mit eredményezett? Tumultust, tolongást, és megint heringeket játszottunk, mert miért is ne? 1-1,5 óra alatt felkerültünk a buszra, ami visszavitt minket a parkolóba.
Én megértem a céljukat ezzel az egésszel, hogy az "ingyenélőket" akarják kizárni a dolgokból, de biztos vagyok benne, hogy van valami más megoldás is, mint ez, hogy állatokként toloncolnak minket. Borzalmas érzés volt.
Mindent összevetve, a leégést, azt, hogy a lábam kis híján tönkrement a szándálomban, és a várakozást levéve, csodálatos volt.
Elindultunk a tervezett reggel 6 óra helyett fél 7-kor, noha ez nem nagy csúszás volt. Az út odafelé jó volt, sokat nevettünk, tetszett. Az viszont kevésbé, hogy még Kecskemétre sem értünk be, már torlódott a sor, valahogy talán Nagykőröst, ha elhagytuk, és Katonatelepen voltunk... Egy rendőr irányított be minket a parkolóba, ami már akkor fura volt, mert a repülőtér nagyon messze volt még. Legalábbis gyalog. Az egyik katona mellett meg is álltunk, kérdeztük, hogy hogyan jutunk el így a reptérre, mire a felelet az volt, hogy busz fog elvinni minket oda. Oh, frappáns. Persze, hogy nem volt az. Amilyen jó volt az a szar "út", ahova vezettek minket, jó, hogy nem esett szét alattunk a kocsi.
Na, de a buszok. Az embertömeg persze gyűlt és gyűlt, és hiába jöttek sorban a buszok, a sok barma tolakodott, hogy minél előbb fent legyen. Nem mondhatnám jó kezdésnek, már csak azért sem, mert a szülőkhöz emiatt már alig lehetett hozzászólni, morogtak, idegesek voltak. De csak feljutottunk mi is a buszokra, és mint a heringek, úgy utaztunk. Nem volt kellemes, főleg, hogy levegőnk sem volt : D Sokat nem segítettek nekünk ezzel, tekintve, hogy a busz ugyanott rakott le, mintha kocsival mentünk volna. A maradék pár száz métert, amíg a parkolóból bejutunk a reptért területére, ugyanúgy le kellett sétálnunk, szóval jóformán ugyanott voltunk. A szülők morogtak, és már én is kezdtem nyűgös lenni.
Egész nap a tűzőnapon nem volt kellemes, mert naná, hogy napernyőt nem vittünk. Vizes törölköző fejre, hátra, nyakra, mikor hova, és így bírtuk csak ki, máshogy nem, de már délutánra is rendesen volt minden bajom. A programmal nem volt semmi gond, az tökéletes volt, gyönyörűek voltak a gépek is, imádtam.
Az utolsók az oroszok voltak, mindenki őket várta, mert eddig még nem voltak itt, és hát... mi is utánuk indultunk kifelé, ahogy a nép is. Ez mit eredményezett? Tumultust, tolongást, és megint heringeket játszottunk, mert miért is ne? 1-1,5 óra alatt felkerültünk a buszra, ami visszavitt minket a parkolóba.
Én megértem a céljukat ezzel az egésszel, hogy az "ingyenélőket" akarják kizárni a dolgokból, de biztos vagyok benne, hogy van valami más megoldás is, mint ez, hogy állatokként toloncolnak minket. Borzalmas érzés volt.
Mindent összevetve, a leégést, azt, hogy a lábam kis híján tönkrement a szándálomban, és a várakozást levéve, csodálatos volt.
 |
| Apa és a pilóta : D |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése