Minden mindegy már.

Jelenleg így érzem magam, bár ez még nem a teljes leírása. Üresnek, elveszettnek, kilátástalannak, minden olyan messze van, és elérhetetlen...

Belelovalni valamibe magad, csak mert valaki azt mondja, hogy hívni fognak, és tuti lesz, nagy hiba. Nem szabad, én mégis megtettem, pedig gondolhattam volna, hogy megint nem jön össze. Ugyan már... nekem? Már az nagy szó, ha valami sikerül, őszintén...

Ezenfelül pedig... hittem abban, hogy érdekel titeket, mi van velem. Hittem abban, hogy fontos nektek, hogy nem érzem jól magam, és hogy megbeszéljük. Ti megorroltatok rám egy alkalom miatt, akkor én mit mondjak? Megint le lettem koptatva, miért? Rengeteg olyan kérdésem van, aminek a végén ott van a 'miért', de nem kapok rá választ. Még? Hát nem tudom, fogalmam sincs, fogok-e kapni egyáltalán... Ti megharagudhattok, én nem? Mindig csak én lehetek mindenki szemében a rossz? Miért?

Jelenleg már kínomban ott tartok, hogy mosolygok a saját szerencsétlenségemen. Cuki, igaz? Tudom én, de tényleg annyira nem látom az alagút végét, a fényt a sötét felhők mögött...

Szeptemberben München. Koncert. Miből? Megint a szülőket kell lehúznom? Hát az úgy jó lesz... de tényleg...

Mikor lesz vége ennek a szenvedésnek? Mert ez nekem az... Menni akarok, de nincs sehol semmi...

Köszönöm. Megint.

Újfent köszönöm nektek, hogy éreztettétek velem, mennyire nem kellek oda. Talán jobb is így... nektek. Nekem nem, elvégre én vagyok a szenvedő alany, de ti élvezzétek nyugodtam a miya nélküli életet. Tényleg.

Az, hogy megnézted az üzenetet, és nem kaptam rá választ? Lehet, nem is kell, ez elég válasz volt, ennél többet tényleg nem kérek. Ha pedig elfelejtetted megint? Na, hát az még jobb : D

Elgondolkoztam most (megint), hogy... ha valamelyikőtök visszamond valamit, rögtön át kell tenni olyan időpontra, ami nektek jó. De én ezt most először meg mertem tenni, hogy visszamondtam valamit, már mentek nélkülem, meg sem próbáljátok áttenni olyan napra, ami esetleg nekem is jó lenne. És hogy ez mit bizonyít? Sok mindent. Hogy tényleg nincs rám szükségetek. De tudjátok mit? Vettem én az adást, azzal pedig ne foglalkozzon egyikőtök sem, hogy átgázoltok rajtam, mert minek? Én vagyok a hülye, hogy lelkileg ilyen nyomorék vagyok, és felveszem, igaz? Igen, meglehet. De ebből látszik, hogy legalább nem vagyok olyan, mint ti, mert én észreveszem magam, veletek ellentétben. Mindenre rá kell világosítanom? Miért?

Nem találok válaszokat a kérdéseimre, és szerintem nem is fogok... Foglalkoznom sem kellene már ezzel, a baj csak az, hogy nem megy. Nem megy, hogy csak úgy átlépjek ezen, pedig hé, nekem is ezt kellene tennem, igazam van?

Ilyenkor pedig még jobban sajnálom, hogy akinek tényleg fontos vagyok, ő 2-3 órányi utazásra van tőlem. Ti maximum 20 perc...

Köszöntem mindent. : )

: )

Azt hiszem... ezt most megint megkaptam, de nem baj! Miya ebből tanul, a baj ott kezdődik, hogy... leírni is sok lenne, inkább nem teszem.

Ahogy anya fogalmazott ma kora este:
"Ez már kihűlt, és lehet, hogy te R-rel jól elvagy, de H-val már kevésbé. Vele nincs közös témátok."

Nem kellek én oda harmadiknak, ugyan :) Ez most este kiderült, és újfent köszönöm, hogy felnyitottátok a szemem, hogy csak egy púp vagyok. Nem baj, lesz ez még így se...

Jó szórakozást nektek. Miya kilép.

Ma 1 éve, hogy itt voltatok ♥