STFU.

Elegem van a mai napból, a családtagokból, mindenből. Lejönni azért, hogy felhozzuk a múltat, hogy ostromoljuk magunkat, és ordítozni? MEGÉRI?! Az nem számít, hogy ki hallgatja végig, hogy ki kit szid?!

Undorítóak az emberek, ez megint bebizonyosodott.

A másik... megpróbálni helyre hozni a dolgokat? Ugyaaan. Inkább olyannal vagy együtt, aki csak kihasznál, mert segítőkész vagy. Persze, az úgy értelmesebb. Utálok ilyenkor mindenkit, haragszok mindenkire, mert a múltra gondolok, hogy milyen jó lenne, ha...

• nyaranta átmennénk, átjönnétek, söröznétek, és jót hülyéskednénk.
• minden karácsonykor-szilveszterkor megint összejönnénk, buliznánk.
• a szülinapi köszöntőket nem csak azon a rohadás Facebook-on intéznénk el.
• a sikereknek velünk együtt örülnétek, mint anno...
• segítség kell, kérdés nélkül megyünk át a másikhoz, akár fizikai munka, akár nem. Cserébe mit kapsz? Egy őszinte köszönömöt, hálás mosolyt, és egy üveg hideg sort, vagy valami rövidet.
• mennénk megint együtt bulizni Városnapra, máglyaégetésre, mindenre, együtt tombolni a koncerten.

Ez persze csak mind szép álom marad. Találtatok mást helyettünk, ismeretlen okokból kifolyólag eldobtatok magatoktól minket, nincs több köztünk, csak annyi, hogy 'Szia, szia.' Ennyi elég nektek? Nem hiányzik, ami volt? Mert nekem nagyon... És ezt a legőszintébben...