Nem tudom, mikor volt utoljára ilyen szar hangulatom, de most van okom rá.
Edzés~
Hööö, de meddig? És hogyan? Mivel a térdeim egyre rosszabb állapotba kerültek, ma elmentem doki bácsihoz. Szép szenvedés volt végigsántikálni a városon, jól is esett -.-" Az még hagyján, de ott is ültem háromnegyed órát, mire a doki visszajött a betegtől. Kaptam gyulladáscsökkentőt, és felszólítást, hogy pihentessem a térdem, ergo: N I N C S edzés. Hát mondom... fasza :"D A gyógyszernek a héten hatnia kell, ha még sem, vissza kell mennem, hurrá. DE. Én úgy döntöttem, hogy aranyosan beveszem tényleg a gyógyszereket, aztán ezt a hetet kihagyom edzésből, és hétfőn megyek megint, viszont mondom Tamásnak, hogy valami olyat adjon, amivel fokozatosan terhelem a térdem. Ja, ez is parancsba lett adva, ergó a normális edzéseknek lőttek. Mondanom sem kell, a sírás kerülgetett, mikor hívtam anyát, és próbáltam tényleg nem elbőgni magam a telefonba. Persze, ez most hülyén hangzik, de... mozogni AKAROK, fogyni AKAROK, és azt nem tudom úgy, hogy köcsög diétákat csinálok, és bevallom, nem is akarok. MOZOGNI. De így, hogy mind két térdem közbeszólt, nem tudom... Én már csak Tomiban bízom, hogy segít majd olyan feladatokat adni...
Munka~
Hát miért is sikerült volna, nem? : )) Csütörtökön ugye voltam bent próbamunkán. Tudom, hogy nem lett szép a hegesztésem, és meg is lett az eredménye. Ma hívott a nő, hogy a próbamunka nem sikerült, de annyit tud tenni, hogy fent hagy listán, és ha másik osztályon lesz felvétel, szól. Kész, ott nekem megint off volt, de próbáltam nem elbőgni magam.
Ennyire szerencsétlen hogy lehetek?!
Barátok~
Nos, hát... még mindig érzem, hogy én biza nem vagyok abba a trióba való, nem kezdem el ecsetelni, miért. Imádom őket, szeretek velük lenni, de még sem érzem úgy (főleg ma), hogy közéjük tartoznék, és igazából ez borította ki ma is legjobban a bilit. De megnyugodtam, fogjuk rá. Már csak péntek-szombat-vasárnap tartja bennem a lelket *-*Jou lesz *-*
Edzés~
Hööö, de meddig? És hogyan? Mivel a térdeim egyre rosszabb állapotba kerültek, ma elmentem doki bácsihoz. Szép szenvedés volt végigsántikálni a városon, jól is esett -.-" Az még hagyján, de ott is ültem háromnegyed órát, mire a doki visszajött a betegtől. Kaptam gyulladáscsökkentőt, és felszólítást, hogy pihentessem a térdem, ergo: N I N C S edzés. Hát mondom... fasza :"D A gyógyszernek a héten hatnia kell, ha még sem, vissza kell mennem, hurrá. DE. Én úgy döntöttem, hogy aranyosan beveszem tényleg a gyógyszereket, aztán ezt a hetet kihagyom edzésből, és hétfőn megyek megint, viszont mondom Tamásnak, hogy valami olyat adjon, amivel fokozatosan terhelem a térdem. Ja, ez is parancsba lett adva, ergó a normális edzéseknek lőttek. Mondanom sem kell, a sírás kerülgetett, mikor hívtam anyát, és próbáltam tényleg nem elbőgni magam a telefonba. Persze, ez most hülyén hangzik, de... mozogni AKAROK, fogyni AKAROK, és azt nem tudom úgy, hogy köcsög diétákat csinálok, és bevallom, nem is akarok. MOZOGNI. De így, hogy mind két térdem közbeszólt, nem tudom... Én már csak Tomiban bízom, hogy segít majd olyan feladatokat adni...
Munka~
Hát miért is sikerült volna, nem? : )) Csütörtökön ugye voltam bent próbamunkán. Tudom, hogy nem lett szép a hegesztésem, és meg is lett az eredménye. Ma hívott a nő, hogy a próbamunka nem sikerült, de annyit tud tenni, hogy fent hagy listán, és ha másik osztályon lesz felvétel, szól. Kész, ott nekem megint off volt, de próbáltam nem elbőgni magam.
Ennyire szerencsétlen hogy lehetek?!
Barátok~
Nos, hát... még mindig érzem, hogy én biza nem vagyok abba a trióba való, nem kezdem el ecsetelni, miért. Imádom őket, szeretek velük lenni, de még sem érzem úgy (főleg ma), hogy közéjük tartoznék, és igazából ez borította ki ma is legjobban a bilit. De megnyugodtam, fogjuk rá. Már csak péntek-szombat-vasárnap tartja bennem a lelket *-*Jou lesz *-*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése