Fuck ~.~

Visszaolvasva az utolsó két bejegyzést... edzés? Szerintem frankón elfelejthetem : D A múlthéten ugye kellett szednem gyulladáscsökkentőt. Elég bika gyógyszer, de a térdem nem lett jobb, ugyanúgy fáj. Tegnap voltam doki bácsinál, mert mondta, ha nem javul, menjek vissza. Hát, Miya visszament. Kaptam röntgenre beutalót, meg laborba, csak hogy örüljön a fejem -.-' De röntgenre ugye időpontot kellett kérni, mert miért ne? MÁRCIUS 13! Szopjatok le, addig szenvedek majd, és nem csak fizikailag, de már menni akarok edzésre, mozogni akarok! T_______________________________________________T

Márciusban itt Irsán indul mediball, Tamás tartja, vagyis remélem, és menni akarok... VALAMIT!

Gyógyszer. Jó ez így?

Ki lett váltva a gyulladáscsökkentőm, hát... mit ne mondjak, bika egy gyógyszer, de...

H A T ! 

Talán merész kijelentés lenne, hogy sokkal könnyebb minden, mert még fájnak a térdeim, de már tényleg könnyebb felkelni-leülni. "Egyetlen" gondom van, hogy olyan szarul vagyok, ahogy a gyógyszert beveszem, hogy az hihetetlen.

Zsibbad mindenem, hőemelkedésem-lázam van, szédülök, kábulok, fáj a fejem, minden szar, ami a mellékhatásokban benne van, de úgy vagyok vele, hogy a héten, vagy maximum még jövő héten szedem, csak menjen le a gyulladás, aztán go edzés *---* Mértékkel -.-"

Most pénteken is lesz olyan... talajon végezendő kis kikapcsoló feladatok, de nem tudok menni több okból sem. A térdem nem bírná még, mert térdelni kell sokat, guggolni, a csuklómról nem is beszélve, szóval szépen nézek ki *sigh*

Köcsög hétfő.

Nem tudom, mikor volt utoljára ilyen szar hangulatom, de most van okom rá.

Edzés~

Hööö, de meddig? És hogyan? Mivel a térdeim egyre rosszabb állapotba kerültek, ma elmentem doki bácsihoz. Szép szenvedés volt végigsántikálni a városon, jól is esett -.-" Az még hagyján, de ott is ültem háromnegyed órát, mire a doki visszajött a betegtől. Kaptam gyulladáscsökkentőt, és felszólítást, hogy pihentessem a térdem, ergo: N I N C S edzés. Hát mondom... fasza :"D A gyógyszernek a héten hatnia kell, ha még sem, vissza kell mennem, hurrá. DE. Én úgy döntöttem, hogy aranyosan beveszem tényleg a gyógyszereket, aztán ezt a hetet kihagyom edzésből, és hétfőn megyek megint, viszont mondom Tamásnak, hogy valami olyat adjon, amivel fokozatosan terhelem a térdem. Ja, ez is parancsba lett adva, ergó a normális edzéseknek lőttek. Mondanom sem kell, a sírás kerülgetett, mikor hívtam anyát, és próbáltam tényleg nem elbőgni magam a telefonba. Persze, ez most hülyén hangzik, de... mozogni AKAROK, fogyni AKAROK, és azt nem tudom úgy, hogy köcsög diétákat csinálok, és bevallom, nem is akarok. MOZOGNI. De így, hogy mind két térdem közbeszólt, nem tudom... Én már csak Tomiban bízom, hogy segít majd olyan feladatokat adni...

Munka~

Hát miért is sikerült volna, nem? : )) Csütörtökön ugye voltam bent próbamunkán. Tudom, hogy nem lett szép a hegesztésem, és meg is lett az eredménye. Ma hívott a nő, hogy a próbamunka nem sikerült, de annyit tud tenni, hogy fent hagy listán, és ha másik osztályon lesz felvétel, szól. Kész, ott nekem megint off volt, de próbáltam nem elbőgni magam.

Ennyire szerencsétlen hogy lehetek?!

Barátok~

Nos, hát... még mindig érzem, hogy én biza nem vagyok abba a trióba való, nem kezdem el ecsetelni, miért. Imádom őket, szeretek velük lenni, de még sem érzem úgy (főleg ma), hogy közéjük tartoznék, és igazából ez borította ki ma is legjobban a bilit. De megnyugodtam, fogjuk rá. Már csak péntek-szombat-vasárnap tartja bennem a lelket *-*Jou lesz *-*

Uwaaa x_X

Hát kb így érzem magam, de muszáj csinálnom!

Ma lesz a nyolcadik alkalom, hogy járunk Regivel kettlebellre, és hát... rendesen lerongál, mit ne mondjak. Imádom, tényleg szeretem, tetszik, csak az a fránya testtartás (_ __') De nincs az a pénz, hogy abbahagyjam! Inkább szenvedek a térdemmel és a bokámmal, mint most, de hogy én nem fogom abbahagyni, az is biztos, sőt! Tavasszal, ha bejön a jó idő, irány futni minden nap, vagy majdnem minden nap, oda anya is csatlakozik, biciklizés, és már a program is megvan : D Lebicajozunk majd Pusztavacsra *-*

Fura, mert régebben, amennyire elleneztem, hogy mozogjak, hogy nem akarok semmit csinálni, most akarom, és 98%-ban várom az edzéseket. Persze, van olyan, hogy nincs kedvem menni, de ott Tomi rendesen visszahozza a kedvünket. Van még mit finomítani a mozdulatokon, nem azt mondom, de haaa
*---*

Egy alkalom viszont ki fog maradni, és az 23-a; irány a boszorkánymúzeum Rikával *-* Már várom azt is *--*

Meg fúúú, most örülök *-* Van itt Irsán egy... mindig elfelejtem, milyen kft, és oda van álláshirdetés. Jó, ilyen... össze kell szerelni cuccokat, de kezdésnek nem rossz. A kis pénz is pénz, főleg, amilyen szarban vagyunk... Úgyhogy csütörtökön megyek reggel 9-re próbamunkára, remélem, sikerül T_T