Again...

Tudom, hogy lehetne jó pár dologról beszélni, kezdve azzal a héttel, mikor Rikánál voltam. Tudom, hogy vannak a bloggal kapcsolatban elmaradásaim, tudok mindenről, mégis most egy valami az, ami arra késztet, hogy írjak ide valamit.

Daddy.

Igazából nem tudom, mit várok ettől a retek országtól. Hogy önfeledten el lehet helyezkedni, akár pályakezdő vagy, akár van a hátad mögött iksz év tapasztalat? Nem, sajnos egyik sem megy. A pályakezdőt azért nem veszik fel, mert nincs meg a tapasztalata, az idősebbeket, akik nem mellesleg nagyon jó munkát végeznek, őket pedig a kor miatt. Normális ember nem itthon akar elhelyezkedni, hanem külföldön, és... egyeseknek sikerül is. A sors undorító fintora, hogy Te pont akkor fogsz menni, ha visszahívnak, mikor én már nem leszek itthon. Mikor én Pesten leszek, kapunyitásra várva. Én... akarom, hogy sikerüljön, hogy találj munkát, de csak egy nap halasztást kérek, hogy ne akkor menj el, mikor tőlem nem tudsz olyan szinten elköszönni, mint anyuéktól. Belgium sincs közel, Svájc sem volt... De ez határozatlan időre, hosszú munkaviszony...

Nem tudom, hogyha menned kell, ez mennyire fogja nekem befolyásolni a szerdai napomat. Minden bizonnyal fogja, de... addig még van egy napom. : )