Ez olyan Miya~

"Nemcsak hogy nem találod a helyed a világban, de nem is keresed, nem mered magad odaadni senkinek és semminek, a kártyaváradban játszod a királyfit. De nehogy azt hidd, hogy nem lát rajtad át mindenki." /Gerlóczy Márton/

Ott leszünk ♥

Ott leszünk ♥
♥ o9.27 ♥

2012. november 26., hétfő

:)

Néha... vagyis nem... Egyre sűrűbben érzem azt, hogy én nem vagyok közéjük való... A háromból egy valaki mindig kilóg, és az én vagyok...

Akármit találok ki, az nem jó, mert... és akkor jönnek a kifogások. Imádom őket, de ez fáj, és egy pillanat alatt elrontja a kedvem... Aztán csodálkozás van, hogy passzív vagyok mindig... Vajon miért? :)

2012. november 15., csütörtök

NYAPPYYYYYYYYYYYYYYY o(≧∀≦)o


Huhhh, hát... sok minden van. Nyáron megcsináltuk a zászlót Rikával, és eldöntöttük, hogy ez sokkal szebb és jobb lett, mint amit LM.C-re alkottunk. Kezdünk belejönni xDD Naaa, de tényleg *-* Szép nagy és színes lett, szépen megcsináltunk mindent rajta *-* Bénán, de bevarrtam a széleit, két vagy három nap alatt KÉZZEL!! Jó vagyok, vagy jó vagyok? xD


Na, de ami a koncertet illeti... Mmmm, magamban azért a koncert végén összevetettem a többivel, amin eddig voltam, és azért most megmutatkozott, hogy mennyivel másabb, mint egy VK-s banda koncertje. Ez kis vidám, pörgős, ugrálós, és közvetlenebb volt. Mármint a második fele. Az elsőben láttuk Mikun, hogy valami baj van, mert nagyon nem volt jó kedve, egyáltalán nem pattogott, semmi, olyan... tényleg kedvtelen volt, ellenben a többiekkel. Ő mintha nem csinálta volna szívesen, de a többiek szerintem hamar feloldódtak. A szemei gonoszan csillogtak, de ennek ellenére olyan pózokat meg mozdulatokat csinált, hogy azt hittem, gatyába élvezek. Annyira szexi volt, hogy hihetetlen. Képeken keresztül ez soha nem jön át, de élőben... No de, mi csak reménykedtünk, hogy az encore után minden rendben lesz vele, és lám, így is lett. Szerencsére. Sokkal felszabadultabb volt, és akkor is, mint az első résznél, öntötte magára a vizet. Vizes hajjal még szexibb volt. Köpködte a rajongókat is, de amin nagyot néztünk, hogy (már nem tudom, melyik szám alatt), de elővett egy naaagy gumikalapácsot, de annak a szára meg volt hosszabbítva. Ugrált, és mintha már élvezte volna azt, hogy színpadon van, és énekel, mintha feloldódott volna. Szóval, azzal a kalapáccsal a közönség első pár sorát fejbe verte, persze szerintem csak finoman, de én jót vigyorogtam rajta. Sokkal többet mosolygott, mint az encore előtt.

Sokat kommunikált velünk, aminek örültem. Beszéltek hozzánk magyarul, kivéve Mikut, ő angolul, de annak is örültünk. Amin jót nevettünk, az Takuya kicsiny bénázása volt, annyira édes volt *-*

A zászlófeldobásnál azt hittem, felmegyek, és leütöm őket egyenként a színpadról. Oldalra mentünk Rikával, és onnan dobtam fel, mikor visszajöttek szünetről. Kanon szeme előtt repült el, nézett is utána, de nem vette volna fel, neeem. Átlépett rajta, ahogy a többi tag is -.-" De aztán Miku csak megszánt "minket", mert felvette, és mutogatta, ez pedig nekem/nekünk azért nagyon is jól esett. Nem  mellesleg Case is csinált róla képet, plusz még egy pasi, szóval kijelenthetem, hogy határozottan jól sikerült a zászló *-*

Hoztam a formám, és bevásároltam, hehe. Pulcsi, CD, táska, és ennyi. Vehettem volna 2500-ért posztert, de nem fért volna ki sehova, szóval hagytam a csudába ;_;




Miku azt mondta, hogy visszajönnek, és arra is el fogunk menni, egy újat tombolni!

2012. november 12., hétfő

Again...

Tudom, hogy lehetne jó pár dologról beszélni, kezdve azzal a héttel, mikor Rikánál voltam. Tudom, hogy vannak a bloggal kapcsolatban elmaradásaim, tudok mindenről, mégis most egy valami az, ami arra késztet, hogy írjak ide valamit.

Daddy.

Igazából nem tudom, mit várok ettől a retek országtól. Hogy önfeledten el lehet helyezkedni, akár pályakezdő vagy, akár van a hátad mögött iksz év tapasztalat? Nem, sajnos egyik sem megy. A pályakezdőt azért nem veszik fel, mert nincs meg a tapasztalata, az idősebbeket, akik nem mellesleg nagyon jó munkát végeznek, őket pedig a kor miatt. Normális ember nem itthon akar elhelyezkedni, hanem külföldön, és... egyeseknek sikerül is. A sors undorító fintora, hogy Te pont akkor fogsz menni, ha visszahívnak, mikor én már nem leszek itthon. Mikor én Pesten leszek, kapunyitásra várva. Én... akarom, hogy sikerüljön, hogy találj munkát, de csak egy nap halasztást kérek, hogy ne akkor menj el, mikor tőlem nem tudsz olyan szinten elköszönni, mint anyuéktól. Belgium sincs közel, Svájc sem volt... De ez határozatlan időre, hosszú munkaviszony...

Nem tudom, hogyha menned kell, ez mennyire fogja nekem befolyásolni a szerdai napomat. Minden bizonnyal fogja, de... addig még van egy napom. : )