Én... nem tudom... Most így rám jött este a sírhatnék, de úgy rendesen.
Regisztrálgattam ide-oda állás kapcsán, mivel ugye a telemarketinges nem sikerült. Megjegyzem, Zsuzsi nagyon jól tudta, hogy hiába marketinges végzettségem van, telefonos eladást még soha nem csináltam. : ) Teljesen pályakezdő vagyok mindenben... Egy papír nem jelent semmit, de beledobott a mély vízbe, ahonnan nem tudtam kiúszni. Neki pörgősebb és magabiztosabb ember kell. : ) De legalább az kiderült, hogy ebben nem vagyok jó. Mindegy is.
Anyuék most lenyugodtak ebben a témában. Pár hete volt egy csúnya összekapásom anyával, vagy három-négy napig nem is beszéltünk. Kellemes volt, az biztos.
Én keresek, de nehéz megfelelni bizonyos követelményeknek. Legyen ennyi meg annyi tapasztalatod, felsőfokú végzettséged ebből és abból. Kérem, ha nem kapok munkát, hogy legyen tapasztalatom? Ez teljesen olyan, hogy az állam is ilyen adó, olyan adó, de MIBŐL fizesse ki szerencsétlen ember? Én kérek elnézést a felső rétegtől. A másik a végzettség... Én tudom, hogy nem vagyok hülye, tudom, hogy iszonyat hamar meg tudom tanulni az anyagot, ha érdekel. De sajnos azt is tudom, hogy átkozottul lusta vagyok. Én ezt így bevallom őszintén. Nagyon lusta vagyok. De nem hencegek a két kis végzettségemmel, két kis szakmámmal. Vagyis lassan kettő.
Na, amiért írni kezdtem, hogy... nem is tudom, mit vártam magamtól. Miért hittem, hogy négy év anyaga angolból meg ragad úgy, hogy két évem kiesett utána? Mert kiesett. Hiába volt OKJ-s képzésem, az első szakmánál semmit nem tanultunk angolból. Most pedig? Még annyit sem! Egy darab angol óránk nem volt, mint ügyintéző! Egy OKJ-s képzésen! Én megértem, hogy kell az órakeret, de... nekem kellett volna az angol, mert most érzem, hogy SEMMIT nem tudok. És ezt sajnos lehet lassan szó szerint érteni. Megcsináltam egy tesztet, elborzadtam az eredményen, olyan sírhatnékom van, hogy hihetetlen... Jelen pillanatban, teljesen elveszve érzem magam. Tudom, mit kellene csinálnom, erről már beszélgettem egy barátnőmmel is, de félek belevágni, emiatt, mert nulla szinte a tudásom... Szánalmas, igaz...? : )
Bevallom őszintén, hogy... irigylem azokat, akik perfektek angolból. Kivétel nélkül... Iszonyatosan irigylem.
Nem tudom, miért írom most ezt itt le, de valahova ki kell adnom magamból... Elborzadok magamon, mert... semmit nem tettem le eddig az asztalra... Van két szakmám, és? Hova rohanjak? Kitörölhetem vele a seggem, de most komolyan. Angol nyelvtudás? Kezdő... mikor lesz ez haladó? Fogalmam sincs. Nem tudom, kihez fordulhatnék segítségért, aki közelben van... Mert ehhez az kell. Aki itt van mellettem, és jó angolos, és figyeli mit csinálok hülyén, mit csinálok jól, és kijavít rögtön. Interneten keresztül nem jó...
Na, mindegy. Befejeztem...
Ja ne~
Regisztrálgattam ide-oda állás kapcsán, mivel ugye a telemarketinges nem sikerült. Megjegyzem, Zsuzsi nagyon jól tudta, hogy hiába marketinges végzettségem van, telefonos eladást még soha nem csináltam. : ) Teljesen pályakezdő vagyok mindenben... Egy papír nem jelent semmit, de beledobott a mély vízbe, ahonnan nem tudtam kiúszni. Neki pörgősebb és magabiztosabb ember kell. : ) De legalább az kiderült, hogy ebben nem vagyok jó. Mindegy is.
Anyuék most lenyugodtak ebben a témában. Pár hete volt egy csúnya összekapásom anyával, vagy három-négy napig nem is beszéltünk. Kellemes volt, az biztos.
Én keresek, de nehéz megfelelni bizonyos követelményeknek. Legyen ennyi meg annyi tapasztalatod, felsőfokú végzettséged ebből és abból. Kérem, ha nem kapok munkát, hogy legyen tapasztalatom? Ez teljesen olyan, hogy az állam is ilyen adó, olyan adó, de MIBŐL fizesse ki szerencsétlen ember? Én kérek elnézést a felső rétegtől. A másik a végzettség... Én tudom, hogy nem vagyok hülye, tudom, hogy iszonyat hamar meg tudom tanulni az anyagot, ha érdekel. De sajnos azt is tudom, hogy átkozottul lusta vagyok. Én ezt így bevallom őszintén. Nagyon lusta vagyok. De nem hencegek a két kis végzettségemmel, két kis szakmámmal. Vagyis lassan kettő.
Na, amiért írni kezdtem, hogy... nem is tudom, mit vártam magamtól. Miért hittem, hogy négy év anyaga angolból meg ragad úgy, hogy két évem kiesett utána? Mert kiesett. Hiába volt OKJ-s képzésem, az első szakmánál semmit nem tanultunk angolból. Most pedig? Még annyit sem! Egy darab angol óránk nem volt, mint ügyintéző! Egy OKJ-s képzésen! Én megértem, hogy kell az órakeret, de... nekem kellett volna az angol, mert most érzem, hogy SEMMIT nem tudok. És ezt sajnos lehet lassan szó szerint érteni. Megcsináltam egy tesztet, elborzadtam az eredményen, olyan sírhatnékom van, hogy hihetetlen... Jelen pillanatban, teljesen elveszve érzem magam. Tudom, mit kellene csinálnom, erről már beszélgettem egy barátnőmmel is, de félek belevágni, emiatt, mert nulla szinte a tudásom... Szánalmas, igaz...? : )
Bevallom őszintén, hogy... irigylem azokat, akik perfektek angolból. Kivétel nélkül... Iszonyatosan irigylem.
Nem tudom, miért írom most ezt itt le, de valahova ki kell adnom magamból... Elborzadok magamon, mert... semmit nem tettem le eddig az asztalra... Van két szakmám, és? Hova rohanjak? Kitörölhetem vele a seggem, de most komolyan. Angol nyelvtudás? Kezdő... mikor lesz ez haladó? Fogalmam sincs. Nem tudom, kihez fordulhatnék segítségért, aki közelben van... Mert ehhez az kell. Aki itt van mellettem, és jó angolos, és figyeli mit csinálok hülyén, mit csinálok jól, és kijavít rögtön. Interneten keresztül nem jó...
Na, mindegy. Befejeztem...
Ja ne~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése