Igazából, halvány lila gőzöm sincs, mikor volt utoljára pozitív bejegyzésem, de nem is érdekel xDD Ez most olyan random, rám jött a gondolkozhatnék, és el is gondolkoztam pár dolgon, kezdve a kapcsolatokkal. Mmm... nem mondom, hogy könnyen ki lehet ismerni, de aki akar, az meg tudja tenni, csak ugye a bizalom... Bizalomból meg jön a barátságnak nevezett izééé. Izé... uhh, így se hívtam még. Nem tudom... nincs sok "barátom", de... nem is kell több. Nekem olyanok kellenek, akikre tényleg tudok támaszkodni, ha baj van, ha nem vagyok jól, és tudom, érzem, hogy mellettem vannak. Ezen barátok száma nálam kábé kettő-háromnál ki is fúj, és lehet, ezzel sokat mondtam. Erre szokták azt mondani, hogy bajban ismerszik meg az ember barátja, vagy mi. Hát, igen.
A barátokból kiindulva, meg visszafelé haladok oda, hogy JRock, írás... Persze, ha ez nem lenne, nem lenne ilyen baráti köröm, de lehet ezer plusz egy fájdalomtól mentes lett volna minden, és nem csak az én részemről. Ha maradok az olyan bandáknál, mint Green day, és punk társai, és nincs japán rock. Fura, nem? Ma már az életemet nem tudnám nélkülük, vagy az írás nélkül elképzelni, de néha... igencsak elgondolkozom azon, hogy abbahagyok mindent, leszedek minden Jrockos dolgot a falamról, és megszabadulok ettől az 'élettől'. Csakhogy ez nem megy... Magamnak nagyobb fájdalmat okoznék vele, mintsem megkönnyebbülést.
De... mindegy, ez most olyan nem tudom, milyen bejegyzés lett... Csak jött; őszinteség roham.
A "barátok" száma csökken, de inkább legyen egy, és csak ő, mint sok olyan, akiket nem nevezhetsz barátnak.
Nos, ezt az veszi magára, aki akarja, aki meg nem, hát nem. Csak egy érzés, nem több.
A barátokból kiindulva, meg visszafelé haladok oda, hogy JRock, írás... Persze, ha ez nem lenne, nem lenne ilyen baráti köröm, de lehet ezer plusz egy fájdalomtól mentes lett volna minden, és nem csak az én részemről. Ha maradok az olyan bandáknál, mint Green day, és punk társai, és nincs japán rock. Fura, nem? Ma már az életemet nem tudnám nélkülük, vagy az írás nélkül elképzelni, de néha... igencsak elgondolkozom azon, hogy abbahagyok mindent, leszedek minden Jrockos dolgot a falamról, és megszabadulok ettől az 'élettől'. Csakhogy ez nem megy... Magamnak nagyobb fájdalmat okoznék vele, mintsem megkönnyebbülést.
De... mindegy, ez most olyan nem tudom, milyen bejegyzés lett... Csak jött; őszinteség roham.
A "barátok" száma csökken, de inkább legyen egy, és csak ő, mint sok olyan, akiket nem nevezhetsz barátnak.
Nos, ezt az veszi magára, aki akarja, aki meg nem, hát nem. Csak egy érzés, nem több.
Szerintem ez az érzés butaság. Mármint nem az érzés, hanem az, hogy leszedsz mindent a faladról és elfelejted a jrockot. Mert valld be, nem tudnád elfelejteni, mert annyi téren kötődsz hozzá. A rajongás, az írás, a koncertek, a zene, a japán nyelv, a képi világ... egyedi és imádod, és erre megvan minden okod. Miért dobnád el magadtól? Hidd el, hogy csalódás akkor is érne, ha visszatérnél Green Daycsiékhez, mert szerintem nem egy zenei műfajtól függ az, hogy milyen a kapcsolatod a barátaiddal. Jó, gondolom nem írnál yaoit a punk zenekarok tagjaival, de hidd el (és bocsmá hogy negatív vagyok xD), hogy a csalódás és ezáltal a fájdalom, ha akar, bármilyen formában meg tud találni. Lehet nem úgy, mint a jrock terén. Lehet hogy nem annyira, de az is lehet, hogy sokkalta jobban. Megérné ez? Ezt neked kell eldönteni, de én úgy gondolom, hogy nem.
VálaszTörlésNa meg... legyél őszinte magadhoz: szerintem több jó dolog ért a jrock terén, mint rossz; és nem tudnád soha elfelejteni. Vagy legalábbis egyhamar nem.
Fel a fejjel, te defekt! :)
Nem hiszem, hogy butaság. Mikor veled olyan irdatlanul összevesztem, utána öcsémtől kaptam a fejmosást a kocsiban, aminek bőgés lett a vége, olyan durva volt, hogy ki kéne lépnem mindenhonnan, elhagyni a Jrock világát. Persze, abban igazat adok, hogy nem lennék rá képes. Teljes mértékben igaz. A fájdalmat, csalódást, sérelmeket tény, hogy nem kerülheti el az ember, de én ezt részben ehhez a 'világhoz' is kötöm.
TörlésNekem fent van a fejem, csak néha rám jön az ilyen. :)
De ahogy téged is, ugyanúgy engem is ért egy rakás foscsi dolog, amik eddig nem történtek meg velem, de én mégsem agyalok ilyen dolgokon... mert én minden megtörtént dolog ellenére igenis örülök, hogy megismerkedtem ezzel a kis világgal és ezekkel az emberekkel, hisz ma már szinte ők/ti töltik/töltitek ki a mindennapjaimat.
TörlésAzt hiszem, már megtanultam kezelni a krízishelyzeteket, így a csalódások meg az ilyesmi dolgok nem tántoríthatnak el attól, hogy netán sziát mondjak. Mert több jót látok, mint rosszat. :3
Velem ez a baj, hogy én még nem, de a mindennapok kitöltése, hogy ki/mi teszi, az rám is igaz. Csak ez olyan tudod, mint amit régebben beszéltünk. Hogy mi lenne, ha egy napra, vagy kis időre eltűnnénk, de látnánk, hogy mások, akik fontosak, vagy mi nekik, mit csinálnak, hogy kezelik le ezt a helyzetet. Na, nálam detto ugyanez van, hogy milyen lenne az életem, ha nem lenne benne sem az írás, sem a Jrock. Érdekes xD
VálaszTörlés