~ nem is kevés... minden. Persze, ilyenkor jön az, hogy nekem nem fáj semmi, nem érzem hibásnak magam a dolgokban. Ezt látjátok ti. De én ilyenkor belül tombolok, belül omladozok, mint egy régi épület. Van, hogy nem szólok, nekem mi fáj, csak lenyelem, mert úgy vagyok vele, hogy ez hülyeség, emiatt nem szabad kiakadnom. De van, hogy úgy látom, mégis jobb lett volna, nem lennék megint én mindenért a hibás. Mert mindig ez van... 90:10 arányban, én vagyok a hibás, nem más. Én vagyok az önző, mikor én meghallgatom a bánatokat, és nem megyek filmet nézni helyette. Tudod, ez nekem hányszor ütött már? El tudod Te ezt képzelni? Mikor szükségem lenne rád, Te mész filmet nézni... köszönöm. Én ezek után nem érzem magam önzőnek, eddig sem éreztem... de most végképp nem.
Nem vagyok erős lelkileg, eddig sem voltam, de most ezzel.. végképp nem. Miért... miért csak én látom úgy a dolgot, hogy egy barát akkor az, ha nem akarja olyanná tenni a másikat, mint amilyet Ő elképzelt? Miért csak ÉN vagyok ilyen beállítottságú? Más miért nem? Máris meg lenne oldva egy probléma... de így nem lesz... akármennyire is nemet visszhangzanak a falak, én nem ezt érzem.
'Belecsöppentél egy új világba' ~ igen, meglehet. Szeretem azt a világot, de azzal, hogy már Te nem vagy, egy másik világot olyan szinten kitéptél belőlem, mint annak a rendje. Az a régi épület, amit a legelején felhoztam hasonlatnak... még tovább omladozik. De mivel nem akarok önző lenni, hagyom, hogy szökj. Nem akarom, hogy miattam neked rosszabb legyen. De ez így nekem sem tetszik, hogy változtatni akarsz, mert nem tudod megszokni az 'új Miyát.'
Nem tudom, mit gondoljak most... teljesen üres vagyok, semmi nem megy... azért... köszönök mindent, ha feltévedsz még erre a blogra...
Nem vagyok erős lelkileg, eddig sem voltam, de most ezzel.. végképp nem. Miért... miért csak én látom úgy a dolgot, hogy egy barát akkor az, ha nem akarja olyanná tenni a másikat, mint amilyet Ő elképzelt? Miért csak ÉN vagyok ilyen beállítottságú? Más miért nem? Máris meg lenne oldva egy probléma... de így nem lesz... akármennyire is nemet visszhangzanak a falak, én nem ezt érzem.
'Belecsöppentél egy új világba' ~ igen, meglehet. Szeretem azt a világot, de azzal, hogy már Te nem vagy, egy másik világot olyan szinten kitéptél belőlem, mint annak a rendje. Az a régi épület, amit a legelején felhoztam hasonlatnak... még tovább omladozik. De mivel nem akarok önző lenni, hagyom, hogy szökj. Nem akarom, hogy miattam neked rosszabb legyen. De ez így nekem sem tetszik, hogy változtatni akarsz, mert nem tudod megszokni az 'új Miyát.'
Nem tudom, mit gondoljak most... teljesen üres vagyok, semmi nem megy... azért... köszönök mindent, ha feltévedsz még erre a blogra...
Ilyen maszk kellene nekem is, hogy legalább itthon ne lássák, hányszor kezdek sírni. Gépen keresztül nem lát senki... az nem baj...
Miya~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése