so-so

Mert most ez...

Na, meg... ma voltunk bent a suliban a hülye Europass biziért, beiratkozás, etc, és elrángattam magammal barátnőmet, hogy meg tudjam végre venni a jegyet a DeG koncertre. Már épp ideje volt, minden este azzal fekszem, h 'meg kéne már venni', és totál felspanolom magam ratja, így tegnap éjjel el is döntöttem, hogy kis pótlást kérek ősöktől, és megveszem. Meg is van *-* Kis cunci...

Ennek ellenére most még sem vigyorgok. Akkor majdnem sírtam, az öröm megvolt, de most... jaj, Kamikra... nem tudom. Nincs yo kedvem, valahogy olyan idegennek érzek mindent, és mindenkit... távolságtartónak, és most nem én vagyok az... (akinek nem inge...) lehet mondtam olyat, vagy tettem, amit nem kellett volna... de akkor nyissák fel a szemem, mert én is tévedhetek... oké, hogy észre szoktam venni, ha valami olyat teszek, ami másnak nem esik yol, de... lehet egy-egy baki... nem érzem yol magam, és pont. Hiába ott a jegy az orrom előtt... most még az sem vigyorogtat meg, hát megesik az ilyen ^^ Tudnék lelkizni, írhatnám oldalakba, mit érzek, de azzal én semmivel nem lennék előrébb...

Csak kíváncsiságból... vajon ha eltűnnék, mennyi idő múlva jönne az első telefon csörgetés, vagy sms, hogy hol vagyok? Tudom, ki az, aki valóban keresne, és nem csak a szája jár, de... ez akkor is foglalkoztat. Ha iksz ideig nem hallanak miya felől, akkor mi lenne...? (Lelkem, akinek nem inge.. tudod...♥)

Ennyi lettem volna. Bai~

Szívemszottya, Warumono ♥♥♥