T.T

nem bíírom *cry* kb most van az a pont, hogy besokalltam. jön a kérdés, hogy mitől, ha? érettséig. úgy lefeküdni este, és felkelni reggel, hogy "nem fog sikerülni" v. elgondolni azt a szitut, ahol közlik veled, h "bocs, pótérettségi"? neeem, nekem most lett elegem. amióta az érettségis dolog elkezdődött ez van. ezt csinálom, és már rengetegszer nyeltem le a könnyeimet, mert mondtam magamnak, h emiatt nem érdemes bőgnöm. pf, nem vagyok skizo, se agybeteg, csak qrvára félek. mert... érzem, hogy nem fog sikerülni. akkor leszek csak igazán padlón, azt hiszem. és nem csak én. anyám is. jönnek majd a szép szavak, h mért nem tanultam. mert én ilyen vagyok, h mindent az utolsó pillanatban, bassza meg.
és szerda... ha nem lesz bennem minimum 2 nyugtató, meg se tudok majd szólalni, nem hogy egy komplett faszom tételt regéljek el nekik, basszus. ezt nem nekem találták ki. csak éljem túl, és görbüljön, mást nem akarok...
kisérettségi előtt nem tudom, mennyire paráztam, de arra se készültem nagyon, mégis sikerült. de itt... itt nem állhatok így hozzá, hogy nem készülök. angolból kiszenvedem neki a dolgokat, de... közgáz? magyar?! egy kurva verset se tudok elemezni, és naná, h 11be, nem csináltunk SEMMIT magyarból. azért tartunk itt, ahol most. mert nem én vagyok az egyedüli.
közgáz... utálom, mint a szart... a tanár egy barom állítólag, és csak néz minket fapofával. anyád, azért vmi kis mosoly v vmi...
töri... azzal elvagyok... igaz, azt még a kezembe se vettem...
mindegy. bőgök majdnem minden nap emiatt... más nem jár a fejembe, csak ez a qrva érettségi, és téll az, h nem fog sikerülni. mert... mire föl legyek optimista? soha nem voltam az, soha nem is leszek már.