Akármit csinálok, akárhogy próbálom... 2013.09.27 óta nincs olyan alkalom, hogy végig tudjak nézni akár egy koncertet anélkül, hogy elsírnám magam. Gáz, nem gáz, sajnos ez van. Az, hogy láthattam őket élőben, hogy hallottam őket, nekem mindig egy álom volt, mióta jrock rajongó lettem. Addig is tiszteltem őket, felnéztem rájuk, de a koncert óta ez csak még mélyebb lett, és még nagyobb tisztelet, mert azt hiszem, van miért. Lehet ezt fanatizmusnak nevezni, hullára nem érdekel, de azt tudom, hogyha nem lennének, én nem tudom, mit csinálnék. Sok mindent tudnék róluk írni, mit jelentenek nekem, de nem akarok, csak azt tudom, hogy a koncert roppant mély nyomot hagyott bennem, ez biztos...
Just... arigatou : )
