Gomen. :)

Én kérek elnézést, hogy ennyi gondot okozok, hogy már orvosi esetnek kellett nevezni. :)

Ma csak kétszer kaptam ezt meg, jól esett. De elnézést kérek azért is, hogy nem vagyok bulis alkat, és Ti ezt nagyon jól tudjátok. Rontom itthon a levegőt? És mert a találkozókat olyan könnyű megszervezni, igaz? :) Akkor miért nem csináljátok helyettem?

"20 éves vagy, nem mész sehova, miért kell mindig itthon lenned? Orvosi eset vagy már, komolyan."

Mostanában különösen megtalálsz a kedves megjegyzéseiddel, de hogy ez az egy ne legyen nekem elég, még apa is rákezdett egy fél órán belül. :) Csak hogy jó napom/estém legyen.

Baszd meg, nem érzed úgy, hogy NEKEM kellett volna annyit benyögnöd, hogy "Kösz baszd meg, megkaptuk, amit küldtél"? Miért nekem kellett rákérdeznem, hogy mi van? Ennyi nincs benned?! És akkor még... "üzenem" Ne üzengess cseszd meg, hanem nekem írj, te hülye.

OMG

Visszanéztem a posztokat egésze tavaly február-márciusig, és TE JÓ ÉG!

DEPRESSZÍV!

Erre nem tudok mást mondani. Annyiszor volt rossz kedvem, hogy haaaah O_O Ma már leszarok minden olyat, de akkor nem tettem, és sorra Dir en Grey, mert akkor mindig hozzájuk menekültem, Ők tudták kifejezni azt, amit érzek.

BAAAH ( _ _ )""

Az tényleg megoldás, hogy úgy nézel rám/ránk, mint egy véres rongya, vagy mint akik embert öltek. Tényleg. A baj csak annyi, hogy ezzel a mi, vagy legalábbis az én kedvemet elveszed mindentől, és nem értem, miért viselkedsz így, és mire jó.

Aranyos.

Miért mindig én kapok azért, ha valamit nem csinálok meg, vagy nem megyek el velük valahova? Már a faszom ki van. Kriszti csináld ezt, Kriszti menj el apáddal kocsit mosni. És az öcsém? Mereszti a seggét, amíg én segítek valamit itthon! Őt miért nem lehet megkérni semmire? Őt miért nem rángatjátok el valahova? És a poén, hogy ez már nem az első eset.

Még nyáron, ősök voltak vásárolni. Öcsém is itthon volt, de ki lett felelősségre vonva, hogy nem segített bepakolni? Hát ÉÉÉN! Zenét hallgattam, mikor apa bejött.
- Hazajöttünk.
- Igen, láttam anyut kint a kertben.
- Akkor miért nem volt rugó, hogy segíts pakolni?
- Egyszer tőlem is el lehetne tűrni, hogy nem segítek, azt hiszem.

Mikor ők hazajönnek, én automatikusan megyek ki, és segítek becipekedni a kocsiból, rögtön pakolok ki a szatyrokból, öcsém ki seb dugja a képét a szobából. Akkor miért mindig én vagyok a szar?!

A másik meg annak a kurva kocsinak a mosása. Idén, ha két alkalommal nem voltam kocsit mosni, most volt a második. Apa mindig szól, hogy öltözzek, megyünk kocsit mosni. Öltözök, fogom a kis kesztyűt, és megyünk. Anya most bejött, hogy nincs-e kedvem elmenni apával kocsit mosni. Őszintén? Nincs. Mondtam neki, hogy nem sok van, de elmegyek. Már másztam ki az ágyból, mikor felkapva a vizet legyintett, fintorgott, és mondta, hogy jó, akkor maradj. Ilyenkor mi van!? Csapkodott, minden szart csinált, aztán indulás előtt beszólt nekünk egy ilyet, merthogy öcsémet is megkérdezte, csak ő állítólag szarul van, hogy

- Azért szégyelljétek a POFÁTOKAT mind a ketten!

Ha még az lett volna, hogy szégyelljétek magatokat, oké, de pofátokat?! Hol szokott ránk anya ilyeneket mondani?

Fasz ki van, megint szarok vagyunk, háhá ( ´ ▽ ` )ﾉ

I don't know.

Úgy indultam a nyárnak, hogy húúú de jóóó, fogok találkozni pár olyan emberrel, akivel ritkán, lejönnek. Persze, ez RÉSZBEN meg is valósult, de annyira még sem. Most így visszagondolva, hangzottak el szavak, amiknek a fele nem lett igaz, és ez rohadtul fáj ám : )

Miért érzem úgy, hogy egyes esetekben, ha megbeszélek valakivel valamit, én vagyok az, aki mindig tartja magát a szavához? (Tisztelet a kivételnek, vagy... akinek nem inge : )

Kis példa: 

~ Ekkorra meg ekkorra be lett tervezve a vidámpark is. Nem én voltam az, aki sorra lemondta, az okokat egyes napoknál még mindig nem tudom, miért lett lemondva, de le lett.

~ Majd ekkor és ekkor tudunk beszélni! Tudunk? Neeem, édesem, én fent voltam, mikor kellett volna, de te véletlen Pesten ragadtál. Ki lett átcseszve megint? Hát, Miya. Én már nem tudom, mit kéne tennem, hogy a másik fél is legalább egy kicsit éreztesse velem, hogy baszd meg, beszélni akarok veled! De nem, kicsit sem érzem, és ez piszkosul tud fájni. A baj csak annyi, hogy ezt mi már elvileg megbeszéltük, és még így is... 'Nyáron többet tudunk majd beszélni' Szart. Háromszor, ha beszéltünk a három hónap alatt.

Ha nem tudtok betartani valamit, könyörgöm, ne hitegessetek feleslegesen, mert
1.) Csak a kedvemet veszi el minden ilyen
2.) Bennetek sem fogok már olyan szinten bízni, mint annak idején. És én akarok, de ha folyton "átbaszás" a vége, nem fog menni, sajnálom. : )

Azt hiszem, most ennyi voltam, a kedvem megint jó, de csak azért, mert rágódom a dolgokon, holott nem kéne...

Ja ne~ : )

Jumpstyle *.*

Én...



Szerelmes vagyok *----*